A Kaméleon előzetesével először moziban találkoztam, nem váltott ki semmit belőlem. Majd tavaly év végén egyre több helyen láttam a plakátot, már-már kicsit sok volt. Pedig a plakát alapkoncepciója jó, de valamiért mégis ellenszenvet váltott ki belőlem. Lehet ennek is betudható, hogy csak most sikerült megnéznem a filmet.

Goda Krisztina már megmutatta, hogy képes élvezhető közönségfilmet csinálni, a Kaméleon is erősíti ezt. Nem művészieskedik, nem akar elvont lenni, tényleg egy kommersz film, néha olyan mintha egy Európában játszódó amerikai filmet néznénk.

A rendezőnő szélhámosfilmként aposztrofálta alkotását, és igazából ez találó is. Valóban nem igazán thriller, nem igazán krimi, nem igazán dráma, inkább mindből egy kicsi. A történetről sokat nem kívánok elárulni, kellőképpen csavaros és izgalmas, de persze nem fogjuk végig markolászni a karfát, de azért nem unatkozunk.

A szereplőkről mindenképpen szólni kell. A főszereplő Nagy Ervint nem igazán láttuk mozis vagy tévés szerepben, de abszolút illik a vászonra. Kellőképpen jól játszik, furcsa hogy egy a moziba járók számára ismeretlen színészt tettek meg főszereplőnek, de megoldja, rá lehet bízni egy egész filmet. Kulka János pedig úgyfest a tv és mozinézők számára mindig csak orvos szerepekben lesz látható, de képes volt itt is újat alkotni. Az előzetesben mikor fehér köpenyben sétált a kórházban, rögtön Mágenheim ugrott be, de szerencsére ez a sztereotípia pillanatok alatt semmivé foszlott. Ebből is látszik, hogy Kulka jó színész. A többi szereplővel sem volt gond. Szegény Csányi Sándor megint egy ripacs színészt játszik, csak úgy mint a Csak Szex És Más Semmiben, de természetesen nem magát adja, jobb színész ő annál (erről a többi szerepében már biztosított minket). Összességében a színészek most kamera előtt játszottak, sikeresen levetették a színházi szerepjátszás eszközeit, nem játszanak túlzásokkal, ahogy színházban kell, hogy a hátsó sorokban is lássák, hanem visszafogottan, ahogy filmben illik. Ez sajnos sok filmben nem sikerül, de itt ment. Akárcsak Gesztesi kihagyása is, mert régóta ez az első magyar tömegfilm melyből kimaradt.

Lényegében nem rossz film a Kaméleon, nem fogja megváltani a világot, de korrekt munka, tényleg közönségfilm. Üdítő egy olyan magyar filmet látni, amely az átlag nézőhöz szól, és nem vígjáték. És csak néha jut eszébe az embernek, hogy magyar filmet néz.

Summa: 6/10

Még egy zombis film. De hogy ez miben más mint a többi zombis film? Abban hogy ez nem zombis film. Persze a történet egy zombi apokalipszis utáni világban van elhelyezve, de nem ez a lényeg. Ez a film főtémakánt inkább azt mutatja be, hogyan lehet megélni az életet. Még akkor is ha az utolsó élő emberekről van szó.

Mindez rengeteg humorral fűszerezve, igényes humorral, nem alpári poénokkal. Tehát a film egy vígjáték, csak vannak benne zombik, de nem azon van a hangsúly, hogy hogyan lettek zombik, vagy hogy lehet túlélni, pláne nem arról, hogy miként lehet megmenteni a világot. Nem, ez négy ember története, akiknek az útja keresztezi egymást.

A karakterek elég jól felvázoltak, alaposabban is, mint ahogy azt az ember elvárná egy vígjátéknál. A színészek közül a fiatal srác (Jesse Eisenberg) jól hozza a lúzer figuráját, nem esik túlzásokba, hanem még szimpatikussá teszi a karaktert (nem úgy mint Michael Cera néha), a kötelező szexi csaj (Emma Stone) pedig szexi, ahogy kell, de nem zavaró, elfogadható, akárcsak a kishugát alakító Abigail Breslin, aki szerencsére nincs sokat az előtérben, igazából ennél nagyobb hangsúlyt fektetni rá nem is kellett volna, lehet hogy csak ártott volna a filmnek. És el is érkeztünk a legszimpatikusabb karakterhez, akinek a megformálásában csak úgy lubickol Woody Harrelson. Tallahassee egy igazi kemény csávó, Woody pedig maga az ultrakúlság ebben a szerepben. Nélküle sem lenne rossz film, de ő adja az igazi ízt. Rég láttuk Harrelsont mozis szerepben, de itt nagyon odateszi magát, természetesen a leghangulatosabb részek hozzá kötődnek. 

Igazából a film egy tanulságos történet, szóval aki szereti a nem szájbarágós vígjátékokat az élvezni fogja. Nem kell megijedni a "tanulságos" szótól, a film nem csöpögős, csak a zombik néha. Mert a vér itt is fröcsög, meg zabálják egymást, de aki ezen túl tud lépni, az jól fog szórakozni. 

Nut up or shut up

Summa: 8/10

Először is nézze el nekem mindenki, hogy az angol nyelvű plakátot tettem ki, de szerintem ez hangulatosabb és kifejezőbb.

Azért van angol nyelvű plakát mert ez egy magyar-amerikai koprodukcióban készült dokumentumfilm az '56-os budapesti eseményekről, és az utána következő melbourne-i olimpiai játékokról. Azon belül is a magyar-szovjet vízilabda mérkőzésről. 

A film láthatóan nem csak a magyar piacra készült, hanem a világ többi részének is. Ez érthető, hiszen akkor nem öltek volna bele pénzt az amerikaiak sem. Ez a globalitás pedig látszik egyrészt azon, hogy hosszasan ismertetik mind a vízilabda szabályait, mind a budapesti forradalmat. Nekünk, magyaroknak ez összefoglaló, de sok ország nyilván nem is hallott 1956 jelentőségéről az akkori kommunista elnyomás alatt élő országok számára.

Sok mindenki megszólal a filmben: a magyar vízilabdások, néhány szovjet sportoló, Hruscsov fia, Mécs Imre, Wittner Mária többek közt. Tehát körbe járták a témát, amennyire 70 percben lehet, nem a legrészletesebben, de az az időbe sem fért volna bele, és mint írtam fogyaszthatóvá kellett tenni a filmet.

Mindenesetre érdekes volt, és újra elgondolkodtatja az embert '56-ról, főként mert olyan dokumentumfilmes eszközöket is használtak, melyek közelebb hozzák az átlag nézőhöz a témát, hát még a magyarokhoz.

Pontozni nem szívesen pontozok dokumentumfilmet, mert más a mérce, mint egy játékfilmnél, de ha csak a filmet vesszük alapul, a megvalósítást, a vágásokat, a zenei aláfestést, akkor:

Summa: 8/10

Ez most miről akar szólni? Ezen gondolkodtam, amíg néztem. Elvileg az atomkatasztrófa után játszódik a film, néhány túlélő próbál túlélni. Igazából ennyi, mert a sztori az nem nagyon van: vannak egy pincében, elmennek egy barlangba, aztán ott sem történik semmi, és eddig jutottam. Van még valami szál, amit remélem a végéig kibontottak, de odáig nem jutottam el. A film borzasztóan lassú, unalmas, a játékidő nagy részét csak kitöltik értelmetlen párbeszédekkel és semmittevéssel. Emellé még kapunk alacsony költségvetést és ismeretlen színészek gyenge játékát.

Ritkán van ez, de most úgy érzem, hogy azt a majd egy órát, amíg néztem, elpazaroltam az életemből.

Hogy ne csak mindig amerikai filmekről legyen szó a blogon, gondoltam csemegézek kicsit az európai filmgyártás kevésbé ismert alkotásaiból. Persze nem az alig ismert sznob kis fesztiválok által ajnározott művészfilmeknél kezdem, hanem egy vérbeli paródiába forduló gore-ral, a Dead Snow-val.

A norvégok úgy gondolták, hogy az A-Ha zenekar után újra sokkolni kívánják a világot, tehát fogtak egy kevés pénzt (ez látszik a filmen), és náci egyenruhákat húztak a zombikra. Érdekes alapötlet. De ennyiben ki is merül az eredetiség.

A Náci Zombik szerencsére nem veszi magát komolyan, egy igazi trash film, amiben minden horror klisét felhasználnak szinte. Mindezt teszi némi öniróniával (néhány beszólásnál főképp), apróbb utalásokkal és tisztelgéssel a nagy elődök elött.

A sztoriban semmi eredeti sincs: néhány fiatal elmegy tűrázni a hegyekbe, aztán elkezdenek furcsa dolgok történni, majd sorban meghalnak. 1000-szer láttunk már ilyet. És hogy mégis miben tudja ezt felülmúlni a film? Nem tudja. A náci zombik adnak egy pluszt természetesen, de ez kevés ahhoz, hogy valami igazán emlékezetes maradjon.

A film kissé nehezen indul be, az első felében nem is igazán történik semmi érdekes. Kissé hosszú a felvezetés, főleg ha azt vesszük, hogy egy zombitámadást kell felvezetni, így már indokolatlanul hosszú. De amint elkezdődik a lényegi rész, onnantól már hozza a szokásos komolytalankodós, fröcsögős filmekre jellemző hangulatot, miközben a havas tájat belepik a belek. Mert belsőségekre lehet számítani, mégpedig sokra. És kb ennyi a film, menekülés, darabolás, belezés.

A zombik pedig teszik, amit kell: gyilkolnak. Kissé eltérnek a hagyományos zombiktól: nemcsak marcangolnak, harapnak néha még kést is használnak, és tudnak futni, sőt parancsot is teljesítenek, és céljuk van. Ennyiben különböznek a sima filmes zombiktól, biztos azért, mert felsőbbrendű, árja zombik.

A Náci Zombik nem jó film, de mégis szórakoztató. Amiért esetleg mégis emlékezetes lehet, az azon képek, melyeken a megállíthatatlan zombik tekintélyt parancsoló, már-már félelmetes (kinek mi a prekoncepciója) harmadik birodalmi egyenruhában feszítenek. Lehetett volna egy komoly, ijesztő horrort is csinálni az alapötletből, de a készítők inkább ebbe a trash-es, gore-os irányba mentek el, és ezen a téren helyt áll a film, de mint horror úgy nem. Sőt mint film sem.

Szóval, aki szereti az ilyen tipusú horrorokat, vagy az annyira rossz, hogy már jó filmeket, azok jól fognak szórakozni, de mások viszont tartsák távol magukat tőle. Meg a zombiktól is úgy általában.

Summa: 5/10

Habár a film reklámkampányának fontos eleme volt, hogy a film 3D-s, sajnos nem volt szerencsém 3D-ben megnézni, így csak magáról a filmről tudok nyilatkozni.

Szerencsére nem egy olyan film, amit csak a 3D miatt érdemes megnézni. Egy szórakoztató kellemes 80 percet kapunk. Jó hír, hogy Hollywoodban kezdik egyre inkább kialakítani a közös filmet, melyet a szűlő és a gyerek egyaránt meg tud nézni úgy, hogy a gyerek is érti és jól szórakozik, és a felnőttnek sem blőd. A Szörnyek Az Űrlények Ellen is ilyen film. Van persze tanulság, meg példamutatás, de nem szájbarágósan, hanem úgy tálalva, hogy abszolút nem zavaró. Ezenkívül rengeteg poén.

A film poénjai egyrészt a szörnységből fakadó helyzetekből adódnak, másrészt sok esetben nagyon ügyesen figurázzák ki a kliséket. Van olyan, hogy  egy közepes poént látunk-hallunk, de itt még ezt meg is fejelik a klisés poén parodiájával, kifordításával, és ez sokkal erősebb nevetést vált ki a nézőből.

Maguk a karakterek elég jól kitaláltak, bár nem lettek igazán kibontva, egyedül csak a főszereplő Susan az akit alaposabban is megismerhetünk, míg a többiek múltjáról, motivációiról csak felületesen esik szó. De nyílván nem is kell várni a filmtől bonyolult jellemábrázolást.

Az animáció tisztességes, 2009-es szinvonalú, többet igazából nem is érdemes mondani, mert az animáció folyamatosan fejlődik, szóval egy 5-10 múlva már gyengének érezhető lesz az akkoriakhoz képest. A készítők marketing célzattal emlegették, hogy sok esetben valós képekre került az animáció, és ezáltal valami sosem látott realisztikával fog rendelkezni a film, de nem igazán vehető észre ez. Sima animációs filmnek tűnik.

Lényegében kellemes, szórakoztató film, egy jó kis könnyed kikapcsolódás, akár családdal, akár egyedül.

Summa: 7/10

Igazából nem is tudom miért kezdtem el nézni, hiszen a Superhero Movie gyenge volt, a Csajozós Film éppenhogy elment, a Meet The Spartans meg a Disaster Movie és az Epic Movie (vagy mi volt a címe) pedig nem is vonzott annyira, hogy azt a 70 percet rászánjam az életemből. De a Stan Helsinggel kivételt teszek - gondoltam én. Egy félóráig bírtam, amikor is félbe kellett szakítanom, de utána már nem is akartam folytatni.

Elvileg a horrorfilmek paródiáját kapjuk, de mégsem. Itt legalább nem csak egy az egyben más szereplők játszottak el egy vagy több ismert film jeleneteit, és ennyi a humorforrás, meg a fingós-hányós-szarós poénok; de a film akkor sem jó. Az első félórában nem történik semmi. Unalmas és kevés a poén, volt amin mosolyogtam vagy röhögtem, de nem az igazi.

Mért nem képes Hollywood 21. századi Csupasz Pisztolyokra, Top Secretekre és Nagy Durranásokra?

Új kategóriát találtam ki:

A "Mit nem láttam ma?" kategóriába azok a filmek kerülnek, amelyeket nem néztem végig, vagy azért mert annyira nem jöttek be, vagy mert nem volt időm végignézni (de ha nem is folytatom, akkor azért mert nem jött be)

Ezeket a filmeket nem is pontozom (hiszen nem láttam összességében), csupán egy rövidebb indoklás olvasható arról, miért is nem láttam ma.

Vajon mi történhetett a kezdet kezdetén? hogy telt az időszámítás szerinti első év? Ezekre a kérdésekre kapunk roppant komolytalan választ Harold Ramis új filmjében.

Természetesen nem szabad történelmi hűséget várni a filmtől, nem is ez a célja, hanem a szórakoztatás. És ezt az alapötletetben rejlő lehetőségeken kívűl a két fő ősemberre, a nyughatatlan Zed-re (Jack Black) és a (valószínűleg az első) lúzerre, Oh-ra (Michael Cera) bízták a készítők. Hogy mi lett ebből?

Egy nem is olyan rossz film. A sztori adott szituáción felüli tartalmi részei az átlagos amerikai vígjátékok sablonjaiból építkezik: barátság, életcél, szerelem, ezek kuszálgatása, aztán kibontása,és tanulság minden téren. A szerepek azok, amire számítani lehet: Jack Black karaktere nyüszög, bajt okoz stb. míg a Michael Cera által játszott ősgyík nyávog, panaszkodik, aggodalmaskodik, de ketten együtt egy rakás szerencsétlenség. Szóval tényleg azt hozzák, amit várni lehet tőlük, még a mellékszereplők is.

Poénokkal kissé hadilábon áll a film, nem röpköd másodpercenként négy, de azért vannak jócskán, és szerencsére a fingós-szarós poénok is éppenhogy csak feltűnnek.

Összességében nem rossz film A kezdet kezdete, nem kiemelkedő, de kellemes szórakozás. Aki szeretne egy másfél órát kikapcsolódni, az ezzel megteheti, ha nincsenek nagy elvárásai.

A játékidőhöz még annyit, hogy külön öröm, hogy nem 70-80 perc a film, hanem rendes másfél óra (plusz stáblista), és ezalatt jól bontják ki a cselekményt és a különböző humoros szituációkat.

Summa: 6/10

Nos nem tudom van-e egyáltalán olvasóm, de ha van(nak), akkor neki(k) üzenem:

Az utóbbi 3 hónapos hanyagolásnak vége. Mostantól megpróbálok minden filmet kivesézni, amit láttam, ha minden jól megy ez akár heti 2-3 film is lehet (ha meg nagyon hideg tél lesz, akár több is :))

Szóval úgy is indult ez a blog, hogy minden általam látott filmet értékelem, azonban hol időhiány, hol lustaság miatt ez sajnos elmaradt.

Sőt akár segítséget is elfogadok: ha úgy gondolod egész jó kritikát írtál egy filmről (vagy sorozatról stb), akkor azt várom a mitlattamma@gmail.com címre. Túl nagy kötöttségek nincsenek, csak amit a józan ész diktál: érthető, jó helyesírású kritika legyen, ha valamit állítasz azért indokold meg. A szubjektívitás jellemző lesz a döntésemre is, szóval ha valamit küldesz, még nem biztos, hogy felkerül, de ha nem, azt igyekszem megindokolni.

Remélhetőleg most már meg tudok felelni a saját magam által támasztott elvárásoknak. Nekifutok újra.